1. Önmotiváció:

- Minden reggel és este elmondom magamnak, hogy mit és miért csinálok

- Elképzelem milyen lesz, ha elérem a célom

2. Diéta lépései

Először is megvizsgáltam a fenntartáshoz szükséges tápanyagbevitelt, az eddigi mérsékelt mozgással számolva.

Több kalkulátor is létezik a neten. 3700 és 4200 kalória között értékeket mutatnak.

Ebből arra jutottam, kb. 1000 kcal-val kell csökkentenem a bevitelt. Ez elvileg hetente simán hozza az 1kg-ot.

Tehát:

1. Napi 2750 kcal-nál kevesebbet eszem.

2. Nem eszem semmilyen édességet, nem csak cukrosat nem!

3. Átlagosan napi 30 percet mozgok

3. Ellenőrzés:

- Folyamatosan vezetek minden bevitt kalóriát, ill. testmozgást (ide minden beletartozik, séta, takarítás, stb.)

- Minden hétfőn reggel megmérem magam mind súlyra, mind kerületre

Nagyon fontos, hogy minden csak átlag, azaz nem egy nap számít, hanem egy hét, ez engedélyez egy kis kilengést, amit ellensúlyozni lehet az adott héten belül. Egyrészt a kalóriák mérése sosem lesz pontos, mert nem főzök minden nap (saccolás, felfelé kerekítés!), másrészt képtelenség minden nap ugyanannyit enni.

Egy héten keresztül, napi 500 kalóriával kevesebb bevitel, kb. 0.5 kg fogyást eredményez.

Menet közben természetesen ez is változni fog. Most azt gondolom elindulásnak ez megfelel.

A cél az hogy 100 kg alatt legyek.

Ez innen elég messzinek, de nem elérhetetlennek tűnik.

Mi az okom?

Elsősorban - ahogy már írtam - szeretnék élni.

Most jutottam el oda, hogy már konkrétan érzem, hogy ez rossz nekem. Fizikailag és ezáltal lelkileg is. Nehéz így élni. Kevés az energiám, nagyon fáradékony vagyok, 1-2 óra alatt bármit is teszek elálmosodok és a félnapomat "kómában" töltöm.

Egy csomó dolgot szeretnék csinálni, de nem teszem, mert lusta vagyok. Lusta vagyok, nehezen mozdulok, mert túl sok energiámba kerül.

Szóval a fő cél 100 kg alatt lenni.

Az első rész cél pedig 2015. december 31-ig 15 kg mínusz, azaz 130 kg alatt lenni.

Ehhez elég heti 1 kg-os átlagot tartani.

Legalább egy hónapja rágódom, gondolkozom ezen.

Elővettem régebbi irományaimat, elolvastam őket szépen megnéztem miket gondoltam anno jó tulajdonságaimnak.

Érdemes volt, találtam benne egy-két önhazugságot...

De nem ez a lényeg itt. Nem túl sok sikerélményem van, már csak azért sem, mert egész életemben "lázadó" voltam a "csak azért sem" oldalon. Ennek az életmódnak nem túl sok pozitív eredménye lett.

Ezen felül, ha a képességeimmel, örökölt tulajdonságaimmal elért eredményeket nézem, nem tudok rájuk igazán büszke lenni, mert nem kellett túl sok erőfeszítés az elérésükhöz. Sőt általában élvezetes volt az odavezető út.

Aztán elérkezett a nyaralásom második fele, amelyet barátaimmal töltöttem. Itt ért egy megrendítő élmény, ami megvilágította azt, amire igazán büszke lehetek.

Ez pedig a barátaim.

Az, hogy ilyen jószívű és jóindulatú, kedves barátaim vannak az igazi érték az életemben.

Büszke vagyok rá, hogy ilyen barátaim vannak. Az érzés, hogy vagytok nekem és igazán jó példával jártok előttem felemelő. Amikor tényleg a legalján voltam is mellettem maradtatok és bíztatok bennem, meghálálhatatlan. 

Köszönöm nektek!

Felcsaptam az internetet, hogy elvolvassam mit mond ezzel kapcsolatban

8-10 oldalt elolvastam, megnéztem 1-2 videót, hozzátettem, ami a fejemben van és az alábbiakat szűrtem le belőle.

1. Először is meg kell nézni mi az ami most mozgatja a cselekedeteimet, gondolkodásomat.

Ez nálam elég gyászos eredményt hozott... 

Engem a lustaság vezérel elsősorban.

Sokszor a dac, ami a felsőbbrendűség érzésemből is jön. "Én mindent jobban tudok, ill. ne hogy már te mond meg nekem hogy és/vagy mit kell..."

Általában a gyors megoldás híve vagyok, erre van beállva az agyam. Ez persze sokszor igen hasznos, de pont hosszútávú célok elérésénél nem annyira.

2. Másodszor készíteni kell egy listát, az erősségeimről, és az eddig elért sikereimről

Fontos időközönként végig gondolni, milyen sikereket értem már el. Ez segít abban, hogy tudjam bármire képes vagyok.

3. Ki kell tűzni a célt, ez nálam 100 kg alatt lenni.

Nagyon fontos, hogy a cél elég nagy legyen ahhoz, hogy érdemes legyen elérni, de még se legyen (szinte) lehetetlen, mert az demoitváló. Fontos meghatározni a jó okot, hogy miért ezt a célt választottam.

4. A célt további kisebb célokra, azaz mérföldkövekre kell bontani. 

A mérföldkövek elérése, ill. egyre több elérése adja az egyik legerősebb motivációt arra, hogy ne adjam fel.

Nem szívesen dobok el már "ennyi" eredményt. Másrészt mindig nehéz szembenézni azzal, hogy amire tengap, tegnap előtt képes voltam, ma miért nem.

Ez a pont azért is fontos, mert ez alapján mérhető az eredmény.

A gondolkodásban be kell állni arra, hogy csak a mai nap létezik. Csak ma kell teljesítenem, csak ma kell megtartóztatnom magam, csak ma nem eszem édességet és így tovább. Csak egy lépést kell ma megtennem, nem kell törődnöm az előttem álló 1000-el.

5. Listát készíteni a sikerhez vezető lépésekről.

Egyszerűen végig kell gondolni és leírni, milyen tevékenységekre van szükség a sikerhez. Miket kell megtennem, mennyi időt kell ezekre fordítanom, mikor teszem ezeket, stb. Milyen intenzitással kell foglalkozzam ezekkel?

6. Mentális felkészülés, fenntartás

Talán ez a legfontosabb rész, legalábbis nekem.

Minden nap, ha lehet reggel és este el kell képzelnem, milyen lesz, ha elérem a célt, hogy fogok úgy működni, hogyan fogok élni, tevékenykedni, miket fogok csinálni, érezni, hogy fognak rám nézni, stb.

Miért csinálom ezt? Miért fontos ez nekem?

És egy kis pozitív megerősítés, meg tudom csinálni, elképzelem, hogyan és mit teszek, és érzem képes vagyok rá!

A változásom, csak magamhoz mérten érelmezhető.

Előfordulhat pillanatnyi megingás, de ez korrigálható, nem szabad egy-egy ilyen miatt feladni a hosszútávú tervet.

Jutalmaznom kell magam, az elért mérföldköveknél. Nagyon fontos, hogy megdicsérjem magam, amikor van miért.

Magam köré kell tenni emlékeztetőket, sikersztorikat kell olvasni és jó társaságban kell lenni.

Szinte biztos vagyok benne, hogy ez a poszt még lesz szerkesztve egy párszor, indításnak jó lesz.

Az egyes részeket külön-külön kidolgozom.

Hogyan tudom motiválni magam?